Idén is elkezdődött az iskola, és szaporodnak a Fejlesztőházunkban a segítséget kérő óvodás/iskolás szülők.

Vannak, akik "csak" felmérésre jönnének, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy iskolaérett lesz -e gyermekük  a tanév végére, vagy már a tanító néni lát valamit, ami miatt, az első hét után, tornára küldi őket.

"Eddig nem volt semmi gond"

"Én is ilyen voltam, majd kinövi" - mondják a szülők, de ők sem mindig gondolják így.

KORAI-E A FEJLESZTÉS?

Ki kell-e várni a gyermek saját ütemét, vagy meg kell-e- segíteni őket? Nagy dilemma, még a szülőpárok között is. Az anyukák általában aggódnak, az apukák kivárnának.  Kinek van igaza? 

Ehhez szeretnénk segítséget adni.

Az óvodásokat nagycsoport elején érdemes felmérni, hiszen így van idő az esetleges lemaradás orvoslására.A tájékozódó jellegű felmérés után lehet eldönteni a kérdést.

De mi legyen az iskolásokkal?

Sokat halljuk, hogy mély a szakadék az óvoda és az iskola között, és bár próbálnak közeledni ezek az intézmények egymáshoz, ez néha még mindig kevés.

Nagyon sok gyerek iskolaérett és várja már az iskolát, mégis előfordul, hogy beletörik a bicskájuk a feladatba. Ők azok, akik jó kognitív képességekkel rendelkeznek, de szociálisan le vannak maradva társaiktól, vagy akik kötelességtudóak, de nem megy számukra az ismeretek önálló elsajátítása, vagy akiknek  nehezen köthető le a figyelme a 30 fős osztályban.

Minden gyermek fejlődési üteme más, így nehéz azt összehangolni a szeptemberi iskolakezdéssel. Ahhoz, hogy a gyermek az iskolában sikeresen el tudja sajátítani az írás-olvasás-számolás művészetét, sok kritériumnak kell megfeleljen. ( Iskolaérettségről előző blogjainkban írtunk)

Azoknál, akiknél lemaradás tapasztalható, egyszerre kell megbirkózzanak a hiányok pótlásával és a tananyag elsajátításával. Ez igen sok energiájukat felemészti, s a gyerek idejekorán elfárad, lemarad az órán s így egyre nő a hátránya a többiekhez képest. Vannak, akik jól kompenzálják a hiányokat, de ők is hamar elfáradnak, mert az is sok energiát igényel.

                                                                                  kép: Csillagjáró Fejlesztőház

Mit tehetünk?

• Gondoljuk át, mennyi délutáni elfoglaltsággal terheljük le gyermekünket. Tudom, hogy sok az energiájuk, amit LE KELL KÖTNI, de egy iskolásnak is szüksége van a pihenésre, a szabadidőre, a JÁTÉKRA.
• A számítógépes játékok részei életünknek, de ezek kimerítik az idegrendszert, és ahelyett, hogy a gyermek kikapcsolna, még jobban kimeríti magát. Ajánljunk neki más, mozgásos elfoglaltságot, pl. a szabadban.
• A tanulásra fordított idő és a belefektetett munka látszódjon meg az eredményeken! Ha azt vesszük észre, hogy a gyerek órákat ül a lecke fölött és mégsem tudja azt, akkor keressük meg az okát!
• Az első év kudarcai rányomják a bélyegüket egész életünkben iskolai tanulmányainkra. Ezt pedig nagyon nehezen tudjuk leküzdeni. Lépjünk, mielőtt kialakulna!
• A gyerek csak azt tudja gyakorolni, amit TUD. Ami nem megy, vagy nehéz számára, azzal csak a kudarcot erősítjük.Megfelelő részképességek elsajátítása után alakíthatók ki a készségek. Ez azt jelenti, hogy az a (többnyire fiú) gyermek, akinek nem megy a "szépírás", hiába gyakorol, ha nem működik megfelelően a finommotorikája. Ezen segít egy idegrendszerre ható torna, pl. Alapozó terápia, TSMT, DSZIT,...
• Senki sem tudja kiszámolni, mikorra tudja a gyermek elsajátítani ezeket a képességeket, ezért adjunk neki időt. Ha azt látjuk, hogy saját ütemében nem tudja meglépni, keressünk segítséget!
• Jobb a tanulási problémákat megelőzni, mint utána korrigálni.

                                                                                            Sikeres tanévet kívánunk!